Picit le vagyok sokkolva. Számítottam rá, de azért mégis... Az a fránya nyugdíj összege..., na az sokkolt le. Hivatalosan ugyan még nincs meg a végleges, csak előleget állapítottak meg, azt már utalták is. Kolléganővel egyeztetve, és kiszámolva, na az már sokkoló. Kevesebb egy bő tízessel, mint amiben eddig reménykedtem. A hét bő esztendő után jön a hét szűk esztendő! A nagy nyomor után megszoktam, hogy szinte bármit megengedhetek magamnak, bármit megvehetek, és most vissza kell szokni a spórolós időszakra. Már a sörös doboz újbóli gyűjtését fontolgatom. :( Persze van félretett pénzem, és talán az új jövedelemforrás is elég lesz (éppen hogy), de voltak terveim. Még előttem van Róma, a lakás felújítás nagy része, nyaralások, kirándulások, de azt hiszem az új fényképező gépről le kell mondanom. Az riasztó, hogy megszűnik a lehetőség, hogy ha több pénz kell, majd legfeljebb túlórázom, kapok emelést, lesz jutalom, stb. De azt is tudom, hogy nem akarok tovább dolgozni. Pedig hatalmas pénzbevétel lenne, akár csak egy év ráhúzás is! És a gondolatot is meg fogom szokni, hogy ennyi van, ezt kell beosztani! Most még akkor is ijesztő ez az egész. Nyugtatom magam, és kivárok tavaszig. Addigra befolyik minden pénz, ami még pluszban befolyhat, rendeződik a nyugdíj is. És akkor majd meglátom, eldöntöm, hogy meddig, és merre tovább?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése