Itália, te csodás - harmadik rész

Most, hogy már nagyjából megismerte a közlekedést, és a belvárost, nagy levegővétel után, nekivágtam egyedül Rómának. Aki ismer, tudja, mekkora nagy dolog ez nálam! A busz ott állt meg barátnőmék előtt, és a végállomási mentem. Az meg ismerős volt, az előző napi kirándulásokból. Metróra szállni sem volt ismeretlen. A hazafelé irányt meg barátnőm felírta, hogy biztosan jó buszra szálljak. Célom a Trastevere bebarangolása volt. Régi városnegyed, tele étteremmel, sikátorral. Majd egy téren gazdagon díszített, meseszép templomra bukkantam. Még lementem a Tevere partjára, és ennyi elég is volt. Buszt megtaláltam, jegyem megmaradt. Vagy én voltam béna, vagy az automata volt rossz, de a sofőr csak intett, menjek!
Kedden ugyan ez a program, csak az úti cél más. Nagyon meleg nap volt. 30 fok körül, a városban még több. Dél körül értem a Vatikánhoz. Sokan voltak. Előbb elmentem az Angyalvárba. Két gyönyörű termet láttam, és a kilátás a városra nagy élmény volt. Nem utolsó szempont, hogy olcsóbb, mint a bazilika kupolájába felmenni. Szuvenírt nem vettem, nem szokásom.
Szerdán már csak pihi, utolsó fürdés a tengerben (okt. 4.)
A hazaút sem volt esemény nélküli! Repülő csak icipicit késett. Majd mikor már mindenki beszállt, és mégsem indultunk, bejelentkezett a kapitány. Mondja, hogy ők már 10 perce útra készek, de egy utas fent maradt a terminálon, majd a létező összes szabályt megszegve, valahogy kijutott a kifutóra, és ott szteppelt, hogy fel akar szállni a gépre! Szóval most várjuk a rendőröket, akik majd elviszik. A repülés most is élvezetes volt. Idehaza barátnőm kijött elém, csak éppen másik kijáratnál várt. De azért hamar találkoztunk, és a bőröndöm is megvolt.

Itália, te csodás - második rész

 Szerdai kupaktanács eredménye: csütörtökön Christián elkísér a városba. Térkép fölé hasaltunk. Metró vonal mellett kijelöltük a San Paolo bazilikát, majd a Capitolium dombot, és rajta a Michelangelo tervezte teret megtekintésre. Javasoltam, hogy visszafelé másik megállóban szálljunk metróra, így végig kellett sétálni a Circus Maximus mellett. Barátnőm szerint sok lesz az, és messze van, de Christián lelkesen bólogatott. Jól sikerült program volt. Christián franciául beszél, és olaszul, én magyarul és pár szót angolul, így aztán jókat hallgattunk. Ennek ellenére pár szóból is megértettük egymást.
A bazilika gyönyörű volt. Épp akkor jött egy zarándok csoport énekelve, ami külön élményt nyújtott.
A Colosseumra csak egy pillantást vetettünk. Meleg volt, és turisták sokasága. A Fórum Románumnál új metró megálló épül. A Campidoglió meglepően kellemes hely volt, elviselhető mennyiségű emberrel. Körbe jártunk, megettük a szendvicseinket, aztán séta, és irány haza.
A péntek, és a szombat pihenéssel telt, némi bevásárlással, és fürdéssel a tengerben. Gyönyörű a partszakasz. Homokos, hosszan be lehet sétálni, meglepően meleg, és elviselhetőek a hullámok. Idén kevés kagylót találtam.
Vasárnapi célunk a Villa Giulia volt, a benne található Etruszk múzeummal. Ide is elkísért barátnőm párja.  Hónap első vasárnapja lévén ingyenes volt. Tömegre számítottam, ehhez képest szinte alig voltunk. Pedig még koncert is volt az udvarban, szintén ingyen.

Itália, te csodás! - első rész

Ha már az indulás sem tökéletes, akkor semmi sem lesz az! A szervezés sem volt az, a rossz érzéseimet betudtam az öregedés érzékenységének. De eljött az indulás napja. Küldik az sms-t, érjek ki hamarabb a reptérre. Kiértem. Abban a percben jön a következő üzenet, késik a gép! Nem ám korábban, hogy esetleg ne siessek annyira! Szóval csak annyit értek az angol üzenetből, hogy 22:15. Először azt hittem, majd akkor érkezünk. Ja nem! Csak akkor indulunk 18:40 helyett! Üzentem barátnőmnek, akik elém jöttek. Hát gondolom ők sem örültek. Másnap kora reggel időpontjuk volt az orvosnál. Szóval ülök a reptéren, olvasom a hirtelen bedobott könyvet, minden mondat után nézem a kijelzőt, hátha csoda történik. Megettem a két croassant, majd vettem egy nagyon vacak sült krumplit. Valamit megint üzent a légitársaság, de a tököm érti. Mint kiderült, a késést kompenzálandó, 3 ezer forint értékben ehettem volna valamit a kontójukra. Csak hát nem tudok angolul! Végül 10 percet lefaragtak az indulási időből. A kifutópálya olyan, mint a régi M7-es. Zötyög, mint a fene. Nagy géppel mentünk, hamar felszállt. Éles bal kanyar a levegőben, amit én élvezek. Turbulenciába is kerültünk, kicsit zuhant a gép. Félősebbje biztos szorította a karfát, az én szám ilyenkor mosolyra húzódik. Pont előtte még használtam a mosdót. Uram atyám! Kövér ember ne utazzon! Nagyon parányi.
Végre leszálltunk. Újabb negyed óra, mire a helyére gurult a gép, majd még egy negyed, mire ki tudtunk szállni. Gyors mosdó használat, és szépen követtem a jelzést, hol lehet megtalálni a bőröndöm, de a bőrönd sehol. Nem jelzik a Budapesti járatot, minden bőrönd gazdára talált, én meg körözök, mint egy idióta. Kérdezősködök... Az autókölcsönzős szerint erre a futószalagra jön majd. De nem jön. Megtaláltam az elveszett poggyászos ablakot. Na ott valami olyasmit értettem, hogy a 21-es terminálnál keressem. Kiderült, rossz helyen bolyongtam. Meglett a 21 es, és ott keringett magányosan az én kis bőröndöm. Megkönnyebbülés. 
Megyek kifelé, barátnőmék várnak, és itt jött a következő csapás: barátnőm idefelé rosszul lépett, kifordult a bokája! Hetekig járásképtelen lesz! Na bakker! Sántikálva keressük a kocsit a parkolóban. Mondják az A-t kell keresni, és a B-től indulnak a D- felé, hogy biztos a mögött lesz! Barátnőmmel meg nem lehet vitatkozni, így meg sem próbáltam közbe szólni, hogy szerintem az A, az a B előtt kell hogy legyen. 
Na, lecsaptunk egy kört, meglett a kocsi. Hajnal 3-ra kerültünk ágyba. Én 7-kor ébredtem, ők addigra már sehol sem voltak. 
Aznap délután csak egy kis tengerparti sétára futotta az időmből.