Itália, te csodás! - első rész

Ha már az indulás sem tökéletes, akkor semmi sem lesz az! A szervezés sem volt az, a rossz érzéseimet betudtam az öregedés érzékenységének. De eljött az indulás napja. Küldik az sms-t, érjek ki hamarabb a reptérre. Kiértem. Abban a percben jön a következő üzenet, késik a gép! Nem ám korábban, hogy esetleg ne siessek annyira! Szóval csak annyit értek az angol üzenetből, hogy 22:15. Először azt hittem, majd akkor érkezünk. Ja nem! Csak akkor indulunk 18:40 helyett! Üzentem barátnőmnek, akik elém jöttek. Hát gondolom ők sem örültek. Másnap kora reggel időpontjuk volt az orvosnál. Szóval ülök a reptéren, olvasom a hirtelen bedobott könyvet, minden mondat után nézem a kijelzőt, hátha csoda történik. Megettem a két croassant, majd vettem egy nagyon vacak sült krumplit. Valamit megint üzent a légitársaság, de a tököm érti. Mint kiderült, a késést kompenzálandó, 3 ezer forint értékben ehettem volna valamit a kontójukra. Csak hát nem tudok angolul! Végül 10 percet lefaragtak az indulási időből. A kifutópálya olyan, mint a régi M7-es. Zötyög, mint a fene. Nagy géppel mentünk, hamar felszállt. Éles bal kanyar a levegőben, amit én élvezek. Turbulenciába is kerültünk, kicsit zuhant a gép. Félősebbje biztos szorította a karfát, az én szám ilyenkor mosolyra húzódik. Pont előtte még használtam a mosdót. Uram atyám! Kövér ember ne utazzon! Nagyon parányi.
Végre leszálltunk. Újabb negyed óra, mire a helyére gurult a gép, majd még egy negyed, mire ki tudtunk szállni. Gyors mosdó használat, és szépen követtem a jelzést, hol lehet megtalálni a bőröndöm, de a bőrönd sehol. Nem jelzik a Budapesti járatot, minden bőrönd gazdára talált, én meg körözök, mint egy idióta. Kérdezősködök... Az autókölcsönzős szerint erre a futószalagra jön majd. De nem jön. Megtaláltam az elveszett poggyászos ablakot. Na ott valami olyasmit értettem, hogy a 21-es terminálnál keressem. Kiderült, rossz helyen bolyongtam. Meglett a 21 es, és ott keringett magányosan az én kis bőröndöm. Megkönnyebbülés. 
Megyek kifelé, barátnőmék várnak, és itt jött a következő csapás: barátnőm idefelé rosszul lépett, kifordult a bokája! Hetekig járásképtelen lesz! Na bakker! Sántikálva keressük a kocsit a parkolóban. Mondják az A-t kell keresni, és a B-től indulnak a D- felé, hogy biztos a mögött lesz! Barátnőmmel meg nem lehet vitatkozni, így meg sem próbáltam közbe szólni, hogy szerintem az A, az a B előtt kell hogy legyen. 
Na, lecsaptunk egy kört, meglett a kocsi. Hajnal 3-ra kerültünk ágyba. Én 7-kor ébredtem, ők addigra már sehol sem voltak. 
Aznap délután csak egy kis tengerparti sétára futotta az időmből.