Utolsó bejegyzés. Már senki nem ír, és nem olvas blogot. Én sem érzek késztetést, mint régen, hogy mindenről beszámoljak. Ezt egy utolsó összefoglalónak szánom.
Élek, megvagyok, jól vagyok. Nyugdíjas éveimet kezdtem (elviekben tavaly, gyakorlatilag idén). Pénzem nem sok. Az infláció nagyon betett. Sebaj. Túlélem valahogy. Kicsit többet jövök-megyek, fotózom. Máskor meg csak a lakásban vagyok. A felújítás leállt. A takarítás, rendrakás ma sem a szívügyem. Könyveim eladása nyögvenyelős. Emberekkel kell kapcsolatba lépni. Brrr..
Barátnőm kórházba került a nyáron. Én etettem a cicáját, míg haza nem engedték. Sűrűn látogattam, segítettem amiben tudtam.
Lányaimmal rendben vagyunk. Jeles ünnepekkor találkozunk, néha beszélünk telefonon, és segítem őket anyagilag, ha kell.
Gyönyörű szép, nagy családunk fogyatkozik. Keresztapám is eltávozott az élők sorából. A hat testvérből már csak kettő él. Mi, unokatesók, még tartjuk a kapcsolatot, de a mi gyerekeink már nem igen ismerik egymást.
Jövő nyáron talán kicsit összerázódunk megint. Húgom férjhez megy. Mivel ez az első házassága, hát nagy lakodalom lesz.
Szerelmi életem a nullára csökkent. Le erőltetem magam végre az álomvilágból a realitás talajára. Ahogy számítottam is rá, hirtelen megöregedtem. Lacit is kizártam (talán) az életemből. Küszködöm vele immár 13 éve. Közelebb van már a negyvenhez, mint a harminchoz, mégsem felnőtt. Nem változott egy fikarcnyit sem.
Alvás problémáimat nem sikerült megzaboláznom. Szélsőségek jellemzik. A nulla alvástól a 10-12 órásig bármi előfordul, akár éjjel, akár nappal.
Kb. ennyit tudok írni. Legyetek jók (ha tudtok)!
