Válasz

 Kedves Judit!
Köszönöm, hogy érdeklődtél! Tényleg nem írtam jó ideje, de ezt már jeleztem is , hogy szép lassan, de l fognak maradni a bejegyzések. Elszállt belőlem a közlés vágy, illetve áttelepült facebookra. No meg már olvasó is alig akad. 
Sok minden történt a nyáron. Végig vittem a lakásfelújítás azon részét, ahol a mocskos padlószőnyeget lecseréltem pvc padlóra. Mindezt a saját két kezemmel, annak minden velejárójával egyetemben. Régi szőnyeg felszedése, új leragasztása, könyvek, ruhák ki-be pakolása, bútorok tologatása. A végeredmény nagyon csinos lett. Át rendeztem a szobát, és sokkal levegősebb, tágasabb lett.
Ezzel párhuzamosan jártam az orvosokat, ami nem könnyű. Halálos ez az időpont foglalás. Az ember heteket, hónapokat vár, mire szakemberhez jut. 
Legnagyobb gondom a magas vércukor. Jelenleg inzulint kell beadnom magamnak napi egyszer, szerencsére nem oly rémes, mint gondoltam. A vércukor értéke elérte a normál közeli szintet. Most még három hónapig ez marad, és van halvány remény, hogy vissza lehet állni gyógyszerre. De ha nem hát abba is beletörődtem. Voltam hasi ultrahangon is. Nem vészes szinten, de ott már látszanak jelek, hogy az ember nem fiatal már. Máj, vese, érszűkület problémák. Egyikkel sem küldtek további orvoshoz. Kiderültek jó dolgok is, nincs sem vesekövem, sem epekövem.
Nagy kirándulásokhoz nincs kedvem, de sokat sétálok, és elkezdtem kicsit kondizni a szabadidő parkban. Hamarosan itthon lesz a szomszédasszonyom, vele többet fogunk csavarogni.
Mi történt még? Húgom férjhez ment. Nem idehaza. Összekötötték a kellemest a hasznossal. Elmentek nyaralni, ott tartották a szertartást, és ez volt egyben a nászút is. Itthon egy szűk körű vacsora lesz a család részére. 
Gyermekeim nagy kiránduláson voltak. Nagy álmuk vált valóra, meglátogatták Japánt. Volt nagy izgalom, sikerül e, hisz pont akkor söpört végig egy erős tájfun a szigeten. Szerencsésen megúszták, és nagyon tetszett nekik az út. 
Hát tömören, ennyi. Puszi minden maradék olvasómnak!

Nem megy

 Azt hittem, nekem ez is menni fog. Tévedtem. Tudtam én, hogy miért húzom, halasztom az egészségem kivizsgálását. Bekerülni a mókuskerékbe, és onnan soha többé ki nem szabadulni... Persze vannak jó eredmények, mégis el vagyok keseredve. Kardiológia rendben. Azt az egy szem kis gyógyszert szedem továbbra is, más teendő nincs. Szemészettől nagyon féltem, de ott is minden rendben. Semmi extra elváltozás, ereim a koromnak megfelelőek. Meg is lepett a doktornő, mert olyan lencsekombinációt rakott a jobb szememre, hogy LÁTTAM! Tökéletesen. Amivel eddig nem tudtak mit kezdeni, és én is elkönyveltem, hogy az a szemem kuka. Hanem a cukrom... Na attól vagyok most kicsit magam alatt. Nagyom magas lett a labor eredmény. Sebaj, majd én...! Diéta, és esetleg gyógyszer, leviszem, és aztán már csak szinten kell tartani. Meg ahogy Móricka elképzelte! Esküszöm, igyekszem! Mondjuk dietetikusnál még nem volta, de kaptam jó  tanácsot dögivel, mit ehetek, és mit nem. Szénhidrátot elhagytam. Kezdetben még megettem 4 szelet teljes kiőrlésű pirított kockakenyeret, de már azt sem. Cukrot is félretettem. Gyümölcsökkel még nem vagyok tisztában, és néha egy pohár joghurt. Gondoltam, ennyi belefér. Három hét alatt fogytam 2 kilót. Ellenben a cukrom, na az nem akar lemenni. Szedem a gyógyszert, diétázom, kicsit lejjebb kúszott, majd vissza. Most ott tartok, ahonnan indultam. Menet közben egy súlyos hörghurut miatt visszamentem a dokihoz (két hét fuldokló köhögés), és rákérdeztem, milyen gyorsan kéne lejjebb menni ez értéknek? Elkeserített. Azt mondja, ha ettől a gyógyszertől nem ment le, akkor sajnos inzulin lesz belőle. És szerinte nem csak átmenetileg. Adott is beutalót diabetológiára. Na, mondjuk az is még másfél hónap, mire oda eljutok, hála az időpont rendszernek! Nagyon szerettem volna elkerülni, hogy szurkálni kelljen magam. De most úgy érzem, nem tudom mit, és hogyan kéne ennél is jobban betartanom a diétában (persze, biztos lehet ennél is szigorúbban), hogy legalább valami remény felbukkanjon, mire a szakemberhez kerülök, hogy elkerülhető legyen.
Na, csak ennyit akartam kiírni magamból, mer faceen tele a tököm a lebaszásokkal, és a jó tanácsokkal.

Pénzügyek éve

 Ez az évem úgy tűnik, a plusz kiadásokról szól. És most nem arról beszélek, hogy egyre drágább a havi kávé mennyiségem, vagy milyen sokba kerül, ha meghívom a családom egy múzeumba. Bizony egy színházjegyet is meg kell mostanában fontolnom!
Kellett új telefont vennem (50 ezer), Számítógépet szerelőhöz vinnem (18 ezer). Voltunk három napot Graz-ban (Nem számoltam, kb.50 ezer). Voltunk Szegeden három napot (Szállást gyerekek fizették, nekem egy ebéd jutott, és pár apróság, nem számoltam, kb. 25 ezer). Új szemüveg (33 ezer). Jövő héten unokaöcsém esküvője (40 ezret szánok rá). Lassan halad a szobámban a padlócsere. (alsó hangon 100 ezer lesz, úgy hogy én csinálok mindent). Ki tudja, mi jön még? 
Egyre nehezebb spórolni bármin is.

Félelem az öregségtől

 Hiába nem veszek róla tudomást, engem is csak elér az öregség, és annak nyűgei, bajai. Ez engem elrettent, elszomorít. Nincs oka, hisz a kortársaimhoz képest jónak mondható az egészségem, és mégis megriadtam minap. sőt, ki merem jelenteni, depressziós lettem.
Szemüveget hordok már jó ideje. Mostanában le kellett tennem az olvasó szemüveget, mert hátra dőlve jobban látom a filmek feliratát, viszont az apróbb betűkhöz elég közel kell hajolnom a monitorhoz. Pár napja meg azt vettem észre, hogy a távollátás is enyhén, de homályosabb. Hirtelen meggondolásból elmentem a látszerészhez, új szemüvegért. Elmondtam a tapasztalatai, és ott be is vizsgálják a szemet. Nem túl rózsás a helyzet. A pluszos látásom átment minuszosba. Ez pedig szürke hályogra utal, aminek látta is jeleit, de ez szakember megerősítésére vár. Ettől függetlenül kértem egy olvasó szemüveget.
Hazafelé, azzal a lendülettel be is mentem a szakrendelőbe időpontot kérni, ismervén a rendszer lassúságát. Minden alkalommal kiakaszt, ahogy a dolgok mennek a maguk csiga módján az egészségügyben. Csuklóból közölte a recepciós kisasszony, hogy nem tud adni időpontot, mert csak május utolsó hetében kapják meg a szabad időpontokat augusztusra. (Aztán ha véletlenül lemaradsz, mert az első nap betelik minden, várhatsz újabb hónapot a lehetőségre.)
Hazaérve nem hagytam annyiba a dolgot. Csak rámentem az online időpont foglalásra. Persze eleinte villogtatta az ablakát, hogy 10 hétre előre nincs szabad időpont, addig erősködtem, míg beengedett a rendszer. Két szemész van összesen. Az egyiknél semmi, július végéig, míg a másiknál rábukkantam egy darab júniusi időpontra. Lecsaptam rá, és meg is adta. Ennyit a recepciósokról. :(
Tovább gondolva a dolgot, rá kéne szánnom magam a háziorvos felkeresésére is. Beutalót kérni kardiológiára, és vércukor kivizsgálásra. A szürke  hályog egyik kiváltó oka lehet, és megelőzném, hogy a szemész küldjön el, és talán gyorsabb lenne így a folyamat. 
Utána is olvastam, hát csak műteni lehet, ha..., és amikor... Sejtem, hogy a hivatalos eljárás szintén hosszadalmas, megnéztem a magán rendeléseket. Kb fél milla. Mindegy, meg fogom csináltatni, akár mennyire félek is tőle, és akármilyen drágának is tartom, mert belegondoltam, mi lesz velem, ha nem fogok látni? Se könyv, se film, se fotózás...!
Mindezt végig gondolva jött a depresszió, és egy délutáni alvás. Amikor is úgy éreztem, semmi mást nem akarok már az életben, csak aludni. :(