Révbe ért

 Azt érzem, kezd összeomlani a világom. Öregszem. Egyre több a gyógyszer, egyre kevesebb az energiám. Fogynak a lehetőségek, az álmok, a vágyak.
Ma Kicsirókám megnősült. Örülök is, és mégsem. Nem beszéltem vele, nem láttam három és fél éve. Nem írtam neki, nem köszöntöttem fel. Szeretem annyira, hogy minden jót kívánjak neki. Ez így helyes, ez így természetes. Betöltötte a negyvenet. Nem gyerek már. Remélem kinőtte a rossz természetét, és nem rontja el ezt a házasságot. De ne tagadjuk, felkavart a hír.
Gratuláltam neki messengeren, megköszönte. Ezzel végképp elengedem a kezét. Áltatom magam, hogy talán általam is tanult a hibáiból, és szerető társra talált. 
Furcsa.
Én meg baktatok a vég felé. Mindegy mennyi van még, az túl kevés, és azt a keveset sem használom ki. Ezt nem lehet megszokni. Más hogy csinálja? Hogy lehet nem gondolni a hátralévő időre?
Utálom, hogy utol ért az öregkor nyavalyája a diabétesz. Tele a hócipőm a diétával, hogy azt érzem, mindent megteszek, és minden is kevés.
Na jó, befejeztem a siránkozást. Ez itt az utolsó hely, ahol ezt elmondhatom, már a kutya sem olvassa, és ez nem is baj.
Ma egy picit rossz, ma egy picit meghaltam. 

Ki kell írnom magamból...

 Ki kell írnom magamból a mai napot, meg a közelmúltat. A facebookra most nem mehet.
Mászkálós napom volt. Délelőtt a Duna Pláza volt a cél. A Hádában árleszállítás volt. és a születés  napomra is kaptam tőlük 2 ezer forintos kupont. A spórolás jegyében nem akartam ugyan most menni, de a kupont nem hagyhattam veszni. Vettem is három felsőt. Hatezer helyett csak egyet fizettem. Az EU-s tb kártyám hosszabbítását elhalasztottam. Haza mentem. Kis pihi, majd irány az Auchan az ellenkező irányba. Tortáért mentem, hosszas huzavona után holnap jönnek a barátnőim szülinapozni. 
Jól át is vertem magam. Aki öreg, és hülye, az így jár! Szemüvegem még nincs, semmit sem látok, vagy csak keveset. Nézem a tortákat, húúú, de olcsó! Akkor kétféle pici zsúr tortát veszek, legyen választék! Milyen ügyes vagyok, gondoltam, kétezerből kijön! Aztán pénztárnál hanyatt dobtam magam, amikor mondja a pénztáros, 12 ezer!!! Na ja! A kiírt ár 10 dekára vonatkozott. Na mindegy, már nem hagyom ott.
Hazafelé a buszon meg majdnem leesett a szatyrom az ülésről, az egyik torta kicsit nyomi lett. Hát ez van. 
Közben jön a telefon: elkészült a szemüvegem. Úgy vártam már, mint a messiást! Ez a diabetesz nagyon betett nekem. Már csak egy szemmel, nagyítóval, és 10 centiről tudtam elolvasni a nem túl apró betűket.
Újra villamosra ültem, irány a központ, az Ofotért. A szemüveghez vettem tokot, meg két nyakba akasztós zsinórt. Ez is 5 ezer. Ki vagyok már a meglepi áraktól! Akartam is egy posztot írni, hogy miért is nem jövök ki a nyugdíjból? :( Talán legközelebb.
Most megfogadtam, ha újra látok, ismét elkezdek könyveket olvasni! Remélem úgy is lesz.

Új év

 Hát ez is  eljött... 2025. Idén leszek 65 éves. Gáborom, és Laci 40!!! Őrület! Borzasztóan rohan az idő. Na mindegy. Ami ellen nem tehetünk semmi, az ellen nem tehetünk semmit. Az ünnepek jól teltek. Szenteste nálam voltak a lányomék. Ettünk, társasoztunk. Újév napján ugyan ez, csak náluk. Kicsit elengedtem magam, ez meg is látszik a vércukor értékeimen. Mától visszafogom magam, mert három hét múlva labor, utána kontroll a dokinál. 
Fotózás ilyenkor visszafogottabb. persze volt némi szobor keresgélés, csillamos villamos fotózás. A szemem romlása is visszaveti az egészet. Napokban már tényleg elindulok szemüveget csináltatni!
Mit várok az idei évtől? Egy kis anyagi megkönnyebbülést (ne legyenek már váratlan, és nagy összegű kiadásaim). Várom a jobb időt, hogy újra mehessek kondizni. Valahogy megszerettem. Na nem viszem túlzásba, csak szerényen, a magam módján. 
Talán lesz egy kis külföldi nyaralás, még nem tudom. Görög ország unokatesókkal, Róma barátnőmnél, félek, gyerekeim is meglepnek valami ajándék úttal. Majd alakul.
Más nem nagyon van.
Üdvözlök mindenkit, aki még erre téved!

Ha szeretnétek facebookon bejelölhettek (Bánfalvi Zsuzsanna). Ha írtok privát üziben, hogy innen ismertek, akkor visszajelöllek. Nem számítok sok emberre. Hahaha!!!