Itália, te csodás - harmadik rész

Most, hogy már nagyjából megismerte a közlekedést, és a belvárost, nagy levegővétel után, nekivágtam egyedül Rómának. Aki ismer, tudja, mekkora nagy dolog ez nálam! A busz ott állt meg barátnőmék előtt, és a végállomási mentem. Az meg ismerős volt, az előző napi kirándulásokból. Metróra szállni sem volt ismeretlen. A hazafelé irányt meg barátnőm felírta, hogy biztosan jó buszra szálljak. Célom a Trastevere bebarangolása volt. Régi városnegyed, tele étteremmel, sikátorral. Majd egy téren gazdagon díszített, meseszép templomra bukkantam. Még lementem a Tevere partjára, és ennyi elég is volt. Buszt megtaláltam, jegyem megmaradt. Vagy én voltam béna, vagy az automata volt rossz, de a sofőr csak intett, menjek!
Kedden ugyan ez a program, csak az úti cél más. Nagyon meleg nap volt. 30 fok körül, a városban még több. Dél körül értem a Vatikánhoz. Sokan voltak. Előbb elmentem az Angyalvárba. Két gyönyörű termet láttam, és a kilátás a városra nagy élmény volt. Nem utolsó szempont, hogy olcsóbb, mint a bazilika kupolájába felmenni. Szuvenírt nem vettem, nem szokásom.
Szerdán már csak pihi, utolsó fürdés a tengerben (okt. 4.)
A hazaút sem volt esemény nélküli! Repülő csak icipicit késett. Majd mikor már mindenki beszállt, és mégsem indultunk, bejelentkezett a kapitány. Mondja, hogy ők már 10 perce útra készek, de egy utas fent maradt a terminálon, majd a létező összes szabályt megszegve, valahogy kijutott a kifutóra, és ott szteppelt, hogy fel akar szállni a gépre! Szóval most várjuk a rendőröket, akik majd elviszik. A repülés most is élvezetes volt. Idehaza barátnőm kijött elém, csak éppen másik kijáratnál várt. De azért hamar találkoztunk, és a bőröndöm is megvolt.