Kerék pördült: alap állapot van.
Most vagy azért szakítottam Kicsirókámmal, mert depressziós vagyok, és állandóan elsírnám magam, vagy azért vagyok depressziós, mert szakítottam vele, és ezért bőghetnékem támad úton, útfélen. Újból kéne citromfű kapszulát szednem. Tavaly télen nem volt rossz kedvem. A szorongásommal is kezdeni kéne valamit. Egyre rosszabb. Bár ma megúsztam pisi-kaki nélkül a harmadik oltást, és a bevásárlást. Már ez is valami! Egyre nehezebb bejárni dolgozni. Nincs kedvem. Valahogy még ki kéne bírni ezt a két hónapot.
Ahogy öregszem egyre jobban idegesítenek az emberek. Még a barátok is. Mogorva, magába forduló öregasszony leszek.
Költöm a cafetériát. Szép kártyára vettem önálló estre jegyeket. Aranyosi az egyik, Bödöcs a másik. Qrva drága, de nem kell messzire utazni. A szülinapi koncertemet, áttolták májusra. Sebaj. Viszont emiatt kellett a harmadik oltás, amit amúgy eszem ágában sem volt beadatni. Na meg Olaszország!!! Valahogy majd csak leszedálom magam, és barátságot kötök TenaLédy-vel, hogy feljussak egy repülőre. Onnan már nem lesz gond. Kimegyek, ha addig élek is, és élvezem két hétig Rómát, és barátnőm társaságát.
Kicsirókámra visszatérve: Oltári nagy barom volt, aki azt állította, hogy csak várni kell, és mindenki életében eljön az igazi! Lóf@szt! Itt vagyok 62 évesen, és soha nem volt úgy igazán boldog párkapcsolatom. Persze szerelmes voltam. Hatalmas lánggal égtem nem is egyszer. Csak épp senki nem táplálta a tüzet. Nem viszonozta az érzéseimet úgy ahogy az nekem jó lett volna.
Az is lehet, ez van belém kódolva. Olyan faszikat szeressek, akiben csalódom, és kitartani mellettük a legvégső fájdalomig.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése