Koncert szezon

Szép lassan lementem a régi bejegyzéseimet, és ha már itt vagyok, írok egy újat:
Lassan, de biztosan haladok a nyugdíj felé. Egy hónap múlva beadom az igényemet, aztán csak rajtuk múlik, mikortól, és mennyiért maradhatok itthon.

Kissé kaotikusra sikeredett ez a hétvége. Pénteken keltem hajnal 3-kor. Irány a melóhely. Álltam mind a 8 órában, mert az új kolléganőmnek fájt a térde. Hát nem esett jól. Rohanás haza, hogy cseppet pihenjek is. 
Kedves ismerősöm (kergeboci - ha valakinek mond valamit ez a név) mégsem tud jönni az esti koncertre. Lebetegedett. Sajnáltam, de hát az ingyenjegy kötelez... én megyek! Sajnos ez azzal jár, hogy korán kell menni. Mondjuk az előzenekart kihagytam volna. Viszont meglepett régebbi kolléganőm, barátnőm a párjával. Így mégsem kellett egyedül élveznem a koncertet. Remek helyünk volt. Előttem csak 2 alacsonyabb nő. Tömeg sem nyomott össze. Bár be kell vallanom, eléggé lepukkant a Barba Negra. Ülőhely szinte semmi. A beton egyenetlen. Ott toporogtam, hogy hogy is álljak? De a zene jó volt. Végig énekeltük a bulit. Viszont ez újabb 4 óra ácsorgást jelentett.

Hazafelé ugyan azt a villamost értem el, amivel délutános műszakból szoktam, hála a barinőméknek, mert elvittek odáig kocsival. Itthon a szokásos filmnézés, majd amikor feküdnék, megcsörren a telefon.
Pár perccel múlt éjfél. Laci falunapról tartott hazafelé, és elfogta valami érzés, hogy írjon nekem. (Manipulál.) Azok után, hogy nem válaszol az üzeneteimre, és nem olvassa el a levelem. Majd 80 perc intenzív üzenetváltás következett. Engem meg elkapott a régi hideglelős reszketés. Alig bírtam nyomkodni a telefont. Még egy szelfit is kicsikartam belőle, és kaptam is. Persze ára volt. Előbb csak fotót kért, majd videót. Utóbbit nem kapta meg. Sikerült ismét megbántania a reakcióival. 

De nem erről akartam írni. Végül olyan 4 körül aludtam el. 8 felé ébredtem. Mosás, nagy bevásárlás. Reggeli, újabb film. Fotózást terveztem szombatra, de nem jött össze. Délben újabb álmosság vett erőt rajtam. Irány az ágy. Újabb négy óra alvás. Szóval megvan a napi nyolc, csak éppen részletekben. 
És most (vasárnap) már megint fent vagyok kettő óta. Ilyenkor van időm blog mentésre, fotó válogatásra, egyebekre. Várom a napfelkeltét, és irány a mező!