Tájékoztatásul az utókornak: Nem volt szándékomban beoltatni magam! Kényszer hatására cselekedtem. Egészséges vagyok több mint egy éve, és kirekesztenek, megkülönböztetnek. Két legrégebbi barátnőm közül az egyikkel összevesztünk, mert erőszakosan tolta rám a saját meggyőződését, holott csak annyit mondtam, én még kivárnék az oltással, míg letisztul a helyzet, megszűnik a kialakult káosz, és bizonytalanság. Most mégis rászántam magam, mert egy éve tologatjuk, halogatjuk a pár napos pihenésünk, kirándulásunk. A másik két emberrel meg mégsem tehetem meg, hogy ha már behülyítettem őket, hogy miattam nem tudunk ismét elutazni, csak azért, mert nincs kártyám. Persze így sem volt egyszerű, regisztrálni, keresni időpontot, és lehet, felesleges volt az egész, mert nem jön meg időben az "engedély".
Sűrű hétvége volt. Nekem, mert nem szeretek intézni semmit. Pénteken munka után bevásárlás, és posta, hogy ne csússzak ki az 1%-os határidőből, mint tavaly. Szombaton vakcina. Egyik bejáraton be, küldtek a másikhoz. Folyosók útvesztője. Oké, túlestünk rajta. Kapok időpontot. Kérdem, nem lehetne másik nap? Épp akkor esküvőn leszek. Ó, ez csak tájékoztató időpont, mehetek hamarabb is, de nekem kell utána járni, hogy mikor is lesz újra az adott vakcina? Fasza. Ez újabb telefonálgatást jelent majd. Hát nem örülök.
Haza mentem, pisi, kávé, és gyerünk tovább. Visszakaptam a vasaló árát. Ott helyben nem találtam olyat, ami tetszik. Átmentem a madarasba. Újabb bevásárlás, és vasalót is kaptam.
Este kicsi pihi. Á, mondom, fasza gyerek vagyok, semmi hatása az oltásnak. Karom sem fáj, be sem lázasodtam. Lefekvéshez még egy altatót is bevettem. Hajnali ébredés, még mindig jól vagyok. Szokásos reggeli teszem ezt, teszem azt. Mosógépet is elindítottam. Vártam a szomszédot, hogy megszerelje a konyhai konnektorokat. Ugyanis eladtam neki a bicajomat, és ezzel a kitétellel engedtem kicsit az árból.
Igen ám, de rám tört az álmosság. Reggel nyolckor vissza az ágyba. Kisebb megszakításokkal, átaludtam az egész napot, és az éjszakát. Csak annyi időre keltem fel, amíg itt volt a szomszéd. Ma meg délután megyek csak dolgozni.
Intéztem a nyugdíjazásomat is. Számolom erősen a hátralévő időt. Októbertől esedékes. Talán maradok még márciusig. Spórolok egy kis pénzt, mert karcsú lesz a járandóság.
Amit még megemlítenék: Egy év után visszafogadtam Kicsirókámat. Nem gondolok semmi olyat, hogy megváltozott, de igyekszik. Én sem vagyok már annyira függő. Ha jön, jön, ha nem, nem.
Kb. ennyi az, ami lényeges. Sziasztok!
2021. május 10., hétfő
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Örülök Kicsirókának.
VálaszTörlésÉn is beoltattam magam, ugyanilyen megfontolásból, mint Te.
Reménykedjünk, hogy nem fog a jövőben nagyobb kárt okozni az oltás, mint hasznot.
(Az oltás körüli véleménykülönbségen én már fenn sem akadok. Mindenkinek azt szoktam mondani, hogy ez minden esetben legyen saját döntés, és ne véleményezzük a másik ember döntését.)
Ölellek! Puszi
Hát igen, képesek az emberek túlgondolkodni a dolgokat. Mint most ezzel az oltással. Nekem volt rá lehetőségem, éltem vele. Csak jobb lehet, mint egy cső, ami leér az ember tüdejéig...
VálaszTörlésA nyugdíjazást meg halaszd el addig, amíg csak lehet. Tudom, szar próféta lenne belőlem, mert nem vagyok eléggé meggyőző, de egy-két év plusz is anyagiakban eléggé mérhető lehet. Ezen azért gondolkodj el, bármennyire is rühelled a munkahelyedet...
Felétek is ennyire zajos a nyomda?
Szia! Köszönöm a tanácsot! Nem rühellem a munkahelyem, csak már belefáradtam. Ja, és 6 éve már nem nyomdában dolgozom, hanem egy multi cégnél operátorként.
TörlésA pénzzel meg mit érek, ha rámegy az egészségem, és mér nem tudom felhasználni kirándulásra, pihenésre, és egyéb jó dolgokra? Kicsi a rezsim, tudok spórolni, lesz egy kis tartalékom is. Nem szeretnék még munkával tölteni éveket.
Ez is egy nézőpont. Én is pont azért hagytam ott a pékeskedést, mert hiába a sok pénz (hahaha), ha nincs idő elkölteni, ha nincs idő élvezni vagy egyszerűen csak élni a munkahely mellett az életet. Meg sok más egyébért is, de ez nem ide tartozik.
TörlésVigyázz magadra, mert egyre sűrűbben jut eszembe volt főnökünk mondása: "Le van az szarva, csak egészség legyen!"