Eseménytelenül?

 Valójában le akartam menteni bár bejegyzést, de ha már itt vagyok...
Elfogyott a SZÉP kártyámról a pénz. Nagy hirtelen el kellett költeni, mert igencsak soknak találtam azt a 15%-ot, amit szeretett vezérünk le akart róla vonni. Így került sor egy 3 napos Tatai kiruccanásra, most a másik barátnőmmel, és férjével. Eredetileg csak csajok mentünk volna, de közös barátnőnk az utolsó pillanatban lemondta, mindenféle problémái miatt. A maradék pénzből még futotta egy éttermi kajálásra a gyerekeimmel. Fenyegettem őket, eztán csak "mama főztjére" futja. Szóval erősen mínuszt mutatott a májusi elszámolásom! Olaszországi barátnőm is itt volt a párjával. Lecsót kértek ebédre. Mint mindig. Mondom nekik, tudok ám mást is főzni! Jó, jó, de nagyon szeretik, és náluk nem kapni ezt a jó kis magyar fehér paprikát! Viccesen azt is megígértem, ha repülök hozzájuk, bedobok a bőröndbe 1 kiló paprikát is.

Most éppen nyár van, de nincs akkora hőség. Azt a pár napot kibírtam, most viszont elememben érzem magam. Ilyen sem fordult még elő velem, hogy többet fotózok, mint amennyit fel tudok dolgozni. Most is 4 napos késésben vagyok a facebook album felrakásával. Néha azt sem tudom, hová rohanjak, mert itt kaszálás várható, ott éppen nyílik valami, a városba is kéne menni, szóval nem unatkozom.

Szerencsére ingyenes koncertekkel is el vagyok látva mostanában. Ezeket a lehetőségeket is igyekszem kihasználni.

Lakásban csak a minimális tevékenység zajlik. Jelenleg függönycsere van soron. Hoztam magammal még a régi házból olyat, ami nagy kedvenc, de ebbe a lakásba túl rövid. ( évbe telt, mire megtaláltam a megoldást, és most újra tudom használni, és örömmel nézek rá minden alkalommal. Igaz, azt is szeretem, ami eddig takarta az ablakod, de kell néha a változatosság.

Továbbra sem alszom úgy, ahogy én szeretném. Nem bírok beállni egy kielégítő ritmusra. Tegnap például ötször aludtam. Egy keveset éjszaka, majd pár óra szünet. Reggel visszaaludtam kicsit. Újabb pár óra szünet. Dél körül úgy éreztem, jól esne egy kis alvás. Délután sem bírtam nyitva tartani a szemem. És késő éjszaka ugyan, de akkor is aludtam. Sohasem tudom, aznap éppen hogy alakul?

Kicsirókám végleg a múlt homályába veszett. Mondhatni, én akartam így. Mindamellett nagyon hiányzik, és nincs nap, hogy ne jutna eszembe. Most volt a névnapja, évfordulónk is volt, de keményen ellenálltam, és nem küldtem neki semmit. 14 hónapja nem láttam, és nem is hallottam felőle azon egy alkalom kivételével, amikor nem reagáltam az üzeneteire. Gondolom nem érte meg neki, hogy tovább próbálkozzon. Már túl problémás vagyok. Gondolom tovább lépett vagy így, vagy úgy. 
Győzködöm magam, hogy jól van ez így. Az én koromban már ne ugráljon az ember! Hiányzik a szerelem, mégsem tudom elképzelni, hogy új kapcsolatot keressek. Igyekszem úgy élni, hogy tényleg örüljek apróságoknak, elengedjem ami nem jó. Hálát adok sok mindenért, az elengedés képességéért is. Látom, mennyire meg tudja mérgezni valaki életét, ha erre nem képes.